A hazánkra jellemző éghajlati övezetben két olyan kertészeti időszak van, amikor sok munka van ránk a kertben, ez a tavasz és az ősz. A mi forró nyaraink, a fülledt időjárás, az olykor kimondottan száraz talaj és a szikkasztó szél próbára teszi úgy a növényeket, mint a kertészt egyaránt. Továbbá nem feledkezhetünk meg a nálunk uralkodó mérsékelt övi éghajlatra jellemző csapadék (eső, hó) hiányát vagy bőségét, ami szintén jelentős mértékben befolyásolja a növénytermesztést. Mindenki ismeri a telet és annak kihívásait, amire minden körülmények között fel kell készülnünk, a hatékonyság, valamint eredményesség szempontjából.
Első témakörünkben a gyümölcsfák ültetésének legfontosabb szabályait és gyakorlati tapasztalatait osztjuk meg a kedves olvasóval.
Az idősebbek évtizedes rutinja, no meg a szakkönyvek is szeptember közepétől egészen október végéig jósolják a telepítésre alkalmas időszakot. Ügyeljünk arra, hogy minden esetben szigorúan vegyük figyelembe a kertünk, gazdasági területünk talajának minőségét, talajtulajdonságait, hiszen sohasem feledhetjük el az örök mondást: „megfelelő növényt, a megfelelő földbe!"
Ha például erősen homokos, agyagos, vagy bármilyen egyéb, de erősen tömődött talajunk van, ne sajnáljuk a fáradtságot a nagyobb méretű gödörre.
Ültetéskor a legjobb minőségű, humuszos felső réteget tegyük külön oldalra, ez kerüljön majd a gyökerek köré és alá, a többit pedig bőven keverjük majd össze bármilyen érett szerves trágyával, komposzttal.
Egyébként az ültetendő gyümölcsfák élethosszát nagyban meghatározza a hőmérséklet, a csapadék mennyisége, a napfény, a szél, a domborzat és a vizek közelsége.
Nos, ha minden szempontot figyelembe vettünk, akkor elkezdhetjük az érdemi munkát.
Első lépésben válasszuk ki és szerezzük be a megfelelő gyümölcsfákat, de ültetés előtt néhány órát áztassuk őket.

Az előre kiásott ültető gödörbe csak akkora mélyedést hagyjon, amelybe belefér a csemete megmetszett gyökérzete. A gödör mérete ideálisan 60*60*60 cm legyen és ha száraz az alja, locsoljuk meg bőségesen az ültetés előtt.

Ezt követően az ültető gödör aljába tegyünk jó fajta (minél kevesebb szalmát tartalmazó) szerves istállótrágyát, legalább két lapáttal. Ha a nemrégiben beöntött vizet már felszívta a föld, akkor öntsünk még a szerves trágyára egy-két vödörrel, hogy az minél jobban eloszolhasson a lyukban.

A következő lépésben a csemete törött, zúzódott gyökereit az egészséges részig alaposan vágjuk vissza, így eltávolítva a sérült részeket. Gödreinkbe húzzunk egy kis földet, hogy a gyökerek közvetlenül ne érintkezzenek a szerves trágyával, majd a fákat ezután állítsuk a gödrök közepébe egyesével és félig temessük be őket.

Gondosan iszapoljuk be ismét egy pár vödör vízzel mindegyik fát, utána pedig helyezzünk aprólékosan a gödrökbe szervetlen műtrágya granulátumot vagy tablettákat. Figyelmesen tartsuk be és ügyeljünk a műtrágya gyártó előírására, felhasználási feltételeire, hisz ha eltúlozzuk a mennyiséget, az elpusztíthatja az ilyenkor még hosszabb ideig érzékeny csemetéket.

A végleges takarás előtt körültekintően fogjuk meg a csemete törzsét és óvatosan húzogassuk fel és le párszor, így a fa gyökérzete biztosan lefelé fog majd állni. Majd kezdjük el ráhúzni a földet és közben aprólékosan egyengessük el a talajt. A csemete körül a talajt 15-20 cm-es földréteggel kupacoljuk fel a fa törzsénél körben (bakhát, bogárhát) és óvatosan tapossuk meg.

Végül, ám nem utolsó sorban még hátra van egy rendkívül fontos művelet, miszerint az uralkodó szél irányából üssünk a fa mellé egy erős karót, amelyhez a csemete törzsénél nyolcas kötéssel rögzítjük.
Mindenkinek szívből kívánok jó időt és kitűnő, bő termést a következő években is!